A várva várt kérdezz-felelek - Interjú Balla Endrével, a felnőttcsapat játékos-edzőjével

Balla Endre a 2008/2009-es bajnokságban, azaz kb. másfél éve csatlakozott a Szigetgyöngye Se csapatához. Endi személyében nem csak egy edzőt sikerült a vezetőségnek találnia, hanem egy játékost is, akit sikerült egyesületünkhöz átigazolni Kiskunlacházáról. A Ti szavazataitoknak megfelelően most megismerhetitek őt közelebbről.

Szabina: Hogyan alakult labdarúgói pályafutásod és hogyan kerültél Szigetmonostorra?
Endi: Először is köszönöm mindenkinek a szavazatokat, és örülök, hogy sokan kíváncsiak rám. 6 éves koromban kezdtem futballozni a III. Ker. TTVE-ben, majd megfordultam még serdülőben a Gázművekben. Ifi szinten 1 évet töltöttem a BVSC-ben, majd vissza kerültem Óbudára a Kerülethez, ahol igazán otthon éreztem magam. Végig jártam a ranglétrákat, kiemelt ifibajnokságban játszottam, majd 2000-ben megkaptam a felnőtt csapatban a 2 éves profi szerződésemet, ahol csak a focival kellett foglalkoznom. Ebben az évben a svéd első osztályú AIK Stockholm is szerződést kínált, de a Kerülethez írtam alá. Mai fejjel biztosan másképp döntöttem volna. A nagycsapattal igaz, hogy NB-I-ben, majd NB-I/B-ben szerepeltünk, igazán csak epizódszerep jutott nekem, ezért a 2 év letelte után kettős engedéllyel Budafokra költöztem, de valahogy nem éreztem jól magam és Szeibert György kérésére Kiskunlacházára igazoltam. Itt 7 szép évet töltöttem el, igazi barátok közt, mint játékos, mint edző. Ezután jött a szigetmonostori lehetőség. Igazából menyasszonyom édesapjára, Ámon Kornélra gondoltak a vezetők, de sok elfoglaltsága miatt nem tudta elvállalni a feladatot, ezért megkérdezett, nem-e lenne kedvem elvállalni egy jó kis csapatot. Lejöttünk beszélgetni a vezetőkkel és kb. 2 órás megbeszélés  után egymás tenyerébe csaptunk. Nagyon örültem az új lehetőségnek.

Szabina: A sok év alatt, mióta rúgod a bőrt biztos sok sportélményben volt részed. Melyik volt életed legemlékezetesebb mérkőzése?
Endi: A legnagyobb sikerélményem a Kerülettel megnyert bajnoki címem, de nagyon boldog voltam a tavalyi Futsal NB II-es bajnoki cím megszerzésekor. A legemlékezetesebb mérkőzésem egy Kerület – Bp. Honvéd mérkőzés volt. 8 hete sérüléssel bajlódtam, de nagyon fontos volt az utolsó fordulóban győzni, mert ha ez nem sikerül, kiesünk a bajnokságból. A 80. percben még 1-1-re állt a rangadó, és jeleztem az edzői stábnak, hogy be kell mennem, hogy eldöntsem. A 85. percben beszálltam, majd a 89. percben szerzett gólommal megnyertük a meccset és bent maradtunk az NB-I-ben. Óriási volt a boldogság és megérte utólag kockáztatni.

Szabina: Hogyan érzed magad kis csapatunknál? Az is érdekelne, hogy mennyire tartod összetartó egyesületnek a Szigetgyöngye Se-t.
Endi: Amikor elvállaltam a feladatot, nagyban befolyásolt, hogy nem vándormadarak alkotják a csapatot, hanem egy évek óta együtt játszó társaság. Erre lehet építeni. Egy kis aggodalmam azért volt, mivel új közegbe kerülök, hogyan fogadnak majd a játékosok. Jelentem, mindenkivel jó kapcsolatot sikerült kialakítanom, mind az ifi, mind a felnőtt csapatnál és a vezetőknél is. Egyenes ember vagyok, ha valakivel bajom van, ott azonnal letisztázom a dolgot szemtől szembe. Szerintem ez így korrekt. Hogy összetartó csapat vagyunk-e? Eleinte voltak klikkesedések, de a sorozatos győzelmek egyre jobban erősítették a „családunkat”, és remélem rájöttünk arra, hogy hosszú távon együtt kell gondolkodnunk, szenvednünk a sikerekért, és ha ez megvan, és erős a csapategység, az már felér egy fél győzelemmel. Az igaz, hogy néha elhangzik a pályán egy-két csúnya mondat, de ez benne van a játékban, és amíg normális keretek között történik addig nincs is gond. Elvégre focicsapat vagyunk.

Szabina: Hogyan értékeled a tavalyi bajnokságban végzett munkát és az elért 4. helyezést?
Endi: A tavalyi szezon első felét még ismerkedéssel, második részét kiegyensúlyozott játékkal töltöttük. Az alapozások jól sikerültek, és erőben és játékban is az ellenfelek fölé tudtunk nőni. Tüske bennem a Solymártól elszenvedett vereség, az ikszet megérdemeltük volna mindenképpen, de a pozitív része az, hogyha oda figyelünk, bárkire bárhol veszélyesek lehetünk. A 4. helynek személy szerint nagyon örültem, de tudom az előttünk végző Leányfalu és Nagykovácsi sem jobb csapat nálunk.

Szabina: Milyenek ítéled meg a jelenlegi csapat összetételét, mentalitását, játékát? Miben kell fejlődni?
Endi: A jelenlegi csapat egyénenként nagyon erős, mindenki jó játékos csak nem mindig hozza ki magából azt, amit igazán tud. A jó csapategység sokat segít, kapusaink nagyon jó formában védenek, gólt lőnek, ha kell. Univerzális játékosok. A védelmet kiemelném, nagyon jól összeállt, és a kapott 9 gólunk a legkevesebb az osztályban. Megbízhatóan játszanak szűrőink, Csati és Tonyó is jól oldja meg a feladatot. A középpályán és csatársorban igen kreatív játékosok játszanak, de nem mindig hozzák igazán azt, amit tudnak. Az utolsó passzokban és a helyzetkihasználásban még sokat kell fejlődni, de azon vagyunk, hogy ezeket a hibákat megoldjuk. A jövőben sokkal nagyobb figyelmet szentelünk a lapos passzos játékra, és az erőszakos labdaszerzésre is. Megoldjuk.

Szabina: Nehéz összeegyeztetni az edzői és játékosi feladataidat?
Endi: Nem nehéz, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jó a pályán is lenni. Edzőként és játékosként is maximalista vagyok, és ha pályán vagyok, ott elborul nekem a világ és fejben csak a mérkőzésre koncentrálok. Néha el is borul az agyam, de mindig elnézést kérek, ha valakit megsértek. Egy célért küzdök, hogy a csapat jó legyen és mindenki örüljön a sikereinknek.

Szabina: Hogyan jellemeznéd stílusodat, mint edző?
Endi: Elég rövid az eddigi edzői múltam, de sok segítséget kaptam egykori edzőmtől, édesapámtól és menyasszonyom édesapjától, Ámon Kornéltól, aki igazán dörzsölt és jó edző volt. Tőle tanultam meg, hogy mindig legyek kemény és határozott, és tartsam meg a két lépés távolságot, mert ez jövedelmező lehet. Minden meccset kibeszélünk, és ő ugyanúgy odavágja a negatív kritikát, mint a jókat. Elmondja a véleményét és bíztat, majd a döntéseket rám bízza, hogy oldjam meg, én vagyok az edző. Később azt is kibeszéljük, hogy ez jó vagy rossz döntés volt-e. Én sokat tanulok ezekből. Egy edzőt a csapat teljesítménye, játéka minősíti. Én büszke vagyok a fiúkra, mind a győzelmeknél, mind a vereségeknél egyaránt, hiszen mindig úgy jövünk le a pályáról, hogy mindent megtettünk egymásért, a monostori családért. A játékstílusunk még alakul, de lesz ez még jobb is. Ja, a stílusom, mint edző? Fanatikus és maximalista. 

Szabina: Véleményed szerint mik az erényeid és mik a hiányosságaid a focipályán?
Endi: Az erényeimet nem mondom, sokan olvassák a fórumot. A hiányosságaimról csak annyit: kevesebb labdát szerzek, és egyre többet adok el manapság, de azon vagyok, hogy újra a régi legyek és minden erőmmel a csapatot segítsem.

Szabina: Milyennek ítéled meg a jelenlegi Megye II-es bajnokság színvonalát a mi csoportunkra vonatkozóan?
Endi: Szerintem egy fokkal jobb, mint a Megye III-as volt, de így, hogy ismerjük nagyjából a mezőnyt, reális cél lehet az első ötbe kerülés. Sőt, ha tudunk igazolni még két játékost, mivel kevesen vagyunk, és az ifiből is fel tudjuk hozni a játékosokat, egy bő kerettel, egy jó alapozás után akár csodát is tehetünk. Csak rajtunk múlik.